1.
Egy hűtőben élek, 2002 óta nem vettek ki. Minden nap legalább nyolcszor látom, hogy nyitódik és csukódik az ajtó, látom hogy a tej fogy, a sajt fogy, a rendelt pizzadobozok is váltakoznak, de én mindig ugyanott ülök. Eleinte még reménykedtem, hogy az életem másból is fog állni, mint egy hűtőben várakozni, hogy majd eljön a nap, amikor én is bekerülök egy szendvicsbe vagy ráküldenek egy kis friss gyümölcsre és elfogyasztanak, hogy lesz valami tartalom és értelem az életemben, mint például a tojásnak, ma reggel is –a sonkával és egy kis paprikával együtt- kivették és elfogyasztották, de nem.
Sokáig próbáltam rájönni mi is vagyok én, hogy kerülöm el mindig a hűtőtulaj ember figyelmét. próbáltam úgy forogni, hogy tükröződjek a mellettem lévő joghurtos dobozon vagy csak a feliratom csillanjon a piroska limonádé üvegén, hátha el tudom olvasni, de nem sikerült. Tudom, hogy üvegből van a testem nekem is, de mióta megvettek, azóta ülök itt.
Most is épp kinyitották az ajtót, legalább kicsit ki tudok nézni, látom arrébb rakta a tulaj tegnap óta az ágyat, majd visszacsukás. Világos, aztán sötét. Jóval több a sötét.
Nem zavar igazából, nincs bajom a sötéttel , olyankor mindig számolok magamban a következő újranyitásig.
Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, tizenöt, arrébb gurult kicsit a citrom nézz oda, de jó neki, mozgásba lendült legalább egy kicsit. hol is tartottam a számolásban? na mindegy, újrakezdem. 1,2,3,4,5,6,7,8,9, 10, 11, 12….
9 hónappal később egy hideg decemberi napon a tulaj kinyitotta a hűtőt és megfogta az üvegcsét, nagyon megörült neki. Köptető, dejó, nem kell lemennem a patikába!
2.
Azt mondja nekem uncsi. Ha jobban belegondolok igaza van. Mi felnőttek tudunk unatkozni. De mennyire. Hiszen odanezek és látom.minden szürke. Szürke falak, szürke ajtó, szürke bútor, szürke heverő. Bementem és csak szürkeségét láttam. Egy szerencsém volt nem egyforma szürke volt minden. Különböző szürke volt. Volt világos szürke, sötétszürke, kozepszurke, volt acél szürke. Sivár volt az egész. Néztem és tudtam ez unalmas. Volt egy film.amely fekete szinekbol állt. Mindenki fekete ruhában volt. Ilyen érzesem volt hogy ide kell egy piros valami. Nekem nincs piros ruhám. Hogy állna rajtam a piros ruha. Az gyereknek áll jól. Fiatalnak. Ugye? Elkepzeltem. Igen aztán rájöttem.en is felvehetnem és nem a korom hanem a termetem. Hogy is van ez? Még, mindig ezen gondolkozom. Végülis lehetne piros póló. Vagy piros szandál. Vagy piros táska. Vagy piros. Nem mégsem. Lehetetlen. Kinőttem abbol a korból. Egészen biztosan. Nem is gondolkodom piros színben. Jobban szeretem az almazoldet. Csak eszembe jutott ez a film. Mi is volt a címe. Megvan a mátrix. Abban voltak fekete ruhában. Írom a szürke betűket. Írhatnék pirosan is. Meg tudom oldani. De hagyom a szürke betűket. Vagy ez nem szürke?? Vagy szürke?? Valakinek el kellene dönteni. Szürke vagy Fekete. Nekem szürke. Szürke élet. Egyszer olvastam erről. Szürke kabát. Szürke marha. Szürke hályog. Szürke találat. Szürke kabát. Szürke világ. Szürke. Vége.
3.
Ott ültem a fa árnyékában. Meleg nyári nap volt. Miért ültem ott?? Ez az érdekes, mert körülöttem pusztaság volt. Egyetlen fa állt a puszta közepén és én alatta ültem. Néztem a pusztaságot. Szél se rezdült. Sehol semmi. Egy hangya kapaszkodott fel az egyetlen fűszálra. Tudnám miért?? Hiszen a fű is száraz volt, mint minden. Ott ültem egy széken. Fa szék volt. Olyan amilyent már senkisem használ, mert ütött kopott. Kihozta valaki egyszer ide és itt felejtette. Fáradt voltam, mert régóta mentem. Haza akartam érni ebédre, de közben elfáradtam. Ebben a melegben nyári ruhában voltam. Nem volt nálam egyéb mint a füzetem. Gondoltam rajzolok de otthon felejtettem a színes ceruzákat. Felnéztem a kék égre. Fantasztikus kék volt. Olyan nyári kék. Láttam néhány felhőt halványan. Minden halvány volt. Még a hangya is. Egyetlen hangya a pusztaságban. Araszoló hangya. Ott az egyetlen fűszálon. Végtelen hosszú ideje próbált a végére jutni. El is érte és Most?? Visszafordult. Ez az élet. Csúcsra törsz, aztán visszafordulsz. Hiszen ott sem volt semmi. Csak a pusztaság. Kék égbolt és a kihalt táj. Sehol egy lélek. Minek jöttem ide. Hiszen itt nincs senki és semmi. Ehhez volt kedvem. Üljek otthon ott sem jobb. Inkább így döntöttem. Nézem hátha felbukkan egy autó. Hátha felbukkan egy repülő. Éppen olyan mint a karantén idején, Egyetlen repülő sem jött. Ültem. Kezem az ölemben. Néztem kezemet. Mit kezdjek most vele. Néztem a hangya mit csinál. Már nem volt a fűszálon. Ment a dolgára. Hol van dolga?? Nem tudom. Felnéztem az égre, csak egyenletes kék volt. Sehol egy felhő sem. Csak a nap fényesen az égen. Mondjam süt a nap. Csendes minden. Sokat ültem ezen a széken ideje elindulni. A nagy pusztaság vár rám. Azon kell keresztül mennem. Mennyi idő?? Ki tudja. Felálltam elindultam. Szandálban volt a lábam. Száraz volt minden. Csupa száraz. Mentem tettem egyik lábam a másik után. Így jár az ember. Kétlábú mint a madarak. Tényleg lehet hogy a madaraktól származunk. Hiszen azoknak is két lábuk van, de ők ugrálnak. Nem ők is tudnak menni is. Csak nekik van szárnyuk. Tudnak szépen repülni. Nincs madár most itt. Egyedül vagyok, mint az ujjam. Ezt miért mondjuk. Ja a hüvelyk ujjunkra mondjuk. Jól vagyok. Szépen megyek hazafelé a kis házba. Most ott lakom egyedül. Arra felé megyek. Nincs messze körülbelül egy óra séta. Mindjárt látom a kis házat. Addig lépkedek. Lehet több mint egy óra?? Nem figyeltem az időt. Nem hordok órát. Így nem tudom most hány óra. Szépen lépkedek. Egyszer csak meglátom a házat. Körülötte fák is bokrok. Szeretem ezt a kis házat itt a falu végén. Csendes és éppen akkora hogy nekem elég. Apró minden benne, de minden van benne. Egy apró előszoba, balra a konyha onnan nyílik a fürdőszoba. Előszoba után következik a szoba, egy rendes kis szoba, egy lépcsőn lehet feljutni a hálószobába. Van benne egy tükrös nagy szekrény, ettől tűnik nagyobbnak a kis szoba. Ez az én birodalmam. Csendesen lépkedek. Egy, kettő, egy kettő, egy kettő, egy kettő, szépen haladok. Köszönöm.
4.
Először is leszedjük a gépház oldalát,a hátsó tartó csavarok eltávolításával.Húzzuk ki a tápegység kábelét,az egeret,billentyűzetet, hangszóró kábelt és a hálózati kábel csatlakozóját is.
Fektessük a gépet az oldalára, hogy könnyebben hozzá lehessen férni. Távolítsuk el a merevlemez és cd meghajtó adat és tápkábelét. Húzzuk le az alaplapra csatlakozó tápkábeleket. Távolítsuk el a videókártyát is. Csavarjuk ki az alaplap-tartó csavarokat, vegyük ki a régi alaplapot és rakjuk be az újat. Tekerjük vissza a csavarokat. Dugjuk vissza az alaplap tápkábeleit. Csatlakoztassuk a merevlemez és a cd meghajtó adat és tápkábeleit. Helyezzük vissza a gépház oldalát és csavarozzuk be. Tegyük a szerkentyűt a helyére. Aztán dugjuk vissza a különféle kihúzott kábeleket. Ennek a műveletnek köszönhetően a számítógép jobban fog működni.