Az előző kreatív írás feladat még tart, kastély és horror, jöhetnek az elkészült pályaművek. https://soteria.hu/2020/10/30/irodalom-csoport-10-30/
Ezen az alkalmon pedig elemeztünk és átbeszéltünk egy izgalmas novellát a játékon kívül : https://felonline.hu/2014/01/28/kim-judzsong-a-feher-nyul/
Egyik klubtagunk szuper illusztrációja hozzá:
Legújabb kreatív írás feladatotok pedig folytatni a következő a történeteket, ha van hozzá kedvetek, csütörtökön meg fogjuk nézni az eredeti befejezéseket és a tieiteket is :o)
1. Szív Ernő (Darvasi László): Zoltán, egyetlenem!
A buszok késtek.
Ha a buszok nem késnek, akkor ez a történet örökre ott marad a lehetőségek össze-visszaturkált raktárában, hol mégis inkább a káosz, mint a rend az úr. Különben pedig nincs annál szokványosabb fordulat, mintha ha mással tévesztik össze az embert. Úgyhogy mostan semmi különös megesni nem fog. Hogy miért adjuk közre mégis ezt a semmi kis esetet?
Talán mert megszerettük.
Talán mert ősz van.
Csak.
Holnap bezár a kerthelyiség, ülünk a kockás abrosz mellett, a sör lehabzott, jegyzetelgetünk, miközben a kézfejünkre pereg egy levél. És nézzük ezt a levelet, és nem seperjük odébb, és egyetlen mosollyal örülünk, hogy a kézfejünkre esett, és majd csak otthon vesszük észre, hogy útközben mégis elvesztettük.
Úgy kezdődött tehát, hogy a buszok késtek, és keserű szelek kergetőztek a megálló körül. Szív Ernő rosszkedvű volt. Fenn a felhők, és lenn az emberek is rosszkedvűek voltak, és szemben a múzeum is rosszkedvű volt, mígnem a rosszkedv ködjéből kinyúlt egy kéz, és megérintette Szív Ernő vállát.
S mielőtt még a hírlapíró megfordult volna, kimondták:
– Zoltán, egyetlenem!
A nő az a lassan kinyíló, szőke típus volt, melyet a hírlapíró olyannyira kedvelt. Ezek a nők enyhén teltek, lassúak és mértéktartóak, súlya van a szempillájuknak, szelídíthetetlenek, és olykor egészen váratlanul leszoknak a cigarettáról. Szív Ernő belenézett a kék szempárba és azt várta, hogy zavart helyesbítés következik. Hiszen sohasem látták egymást. Csakhogy a nő megfogta a hírlapíró karját, s újra kimondta:
– Zoltán…
2. Ecsédi Orsolya: Lakásétterem
Istvánnak ez volt az első.A Várban sétálva látta meg a kis reklámtáblát egy ház falán. Addig azt sem tudta, hogy van ilyen. Bizonytalanul mászott fel a harmadikra, de a kíváncsiságának nem tudott ellenállni.Kedves, középkorú nő nyitott ajtót. Nem osztozott István zavarában, gyakorlott mozdulatokkal tessékelte be. A lakás belülről egy átlagos lakásnak bizonyult. Semmi különös, kissé kopott bútorok, rend, tisztaság…