Nézzük meg, hogy ki hogyan fejezte vagy fejezte volna be az előző alkalommal kirakott novellákat.
1. Szív Ernő (Darvasi László): Zoltán, egyetlenem!
A buszok késtek.
Ha a buszok nem késnek, akkor ez a történet örökre ott marad a lehetőségek össze-visszaturkált raktárában, hol mégis inkább a káosz, mint a rend az úr. Különben pedig nincs annál szokványosabb fordulat, mintha ha mással tévesztik össze az embert. Úgyhogy mostan semmi különös megesni nem fog. Hogy miért adjuk közre mégis ezt a semmi kis esetet?
Talán mert megszerettük.
Talán mert ősz van.
Csak.
Holnap bezár a kerthelyiség, ülünk a kockás abrosz mellett, a sör lehabzott, jegyzetelgetünk, miközben a kézfejünkre pereg egy levél. És nézzük ezt a levelet, és nem seperjük odébb, és egyetlen mosollyal örülünk, hogy a kézfejünkre esett, és majd csak otthon vesszük észre, hogy útközben mégis elvesztettük.
Úgy kezdődött tehát, hogy a buszok késtek, és keserű szelek kergetőztek a megálló körül. Szív Ernő rosszkedvű volt. Fenn a felhők, és lenn az emberek is rosszkedvűek voltak, és szemben a múzeum is rosszkedvű volt, mígnem a rosszkedv ködjéből kinyúlt egy kéz, és megérintette Szív Ernő vállát.
S mielőtt még a hírlapíró megfordult volna, kimondták:
– Zoltán, egyetlenem!
A nő az a lassan kinyíló, szőke típus volt, melyet a hírlapíró olyannyira kedvelt. Ezek a nők enyhén teltek, lassúak és mértéktartóak, súlya van a szempillájuknak, szelídíthetetlenek, és olykor egészen váratlanul leszoknak a cigarettáról. Szív Ernő belenézett a kék szempárba és azt várta, hogy zavart helyesbítés következik. Hiszen sohasem látták egymást. Csakhogy a nő megfogta a hírlapíró karját, s újra kimondta:
– Zoltán…
F. fantáziája szerinti folytatás:
– Zoltán, egyetlenem! Nézz a szemembe!Ne hagyd, hogy körül öleljen a bánat ! A rosszkedv, a szomorúság !Ne hagyd, hogy elvegye a kedved a Nap sugarától. “Éva” illatától. ” Éva ” keblétől ! ” Almájától !Nézz a szemembe, újra kérlek !Nem lehet akkora a bánat, hogy ezt megtagadd.Fogadd el tőlem ezt az aprósüteményt. Én készitettem. Nem rég lettem kész vele.Szeretettel sütöttem. És hoztam egy szeletet belőle neked.Hogy jó kedved legyen!- Köszönöm kedevsséged ! Elfogadom ! – Mondta Zoltán!-És munka végeztével, egy forralt borral a kezemben átkopogok.Mindig figyelmes szomszéd voltál! Megköszönöm, hogy gondoltál rám !
R. fantáziája szerinti folytatás:
Zoltàn Egyetlenem!- mondta ki újra a nő.Ne haragudjon,de összekever valakivel.- válaszolta Ernő.Nem nem, téved!- erősködött tovább.A férfi magában morfondírozott kicsit:Már kb. 3 éve nem randevúztam és ez ahölgy olyan lelkes. Szépen csillog a szemeahogy rámnéz. Ráadásul nagyon is az esetem.
Most hogy mondja, már eszembe jutott- mondta Ernő.Mikor kamaszok voltunk elvittem csónakázni de olyanzavarban voltunk hogy egyikünk sem szólalt meg.
Ugye hogy mégis emlékszik! Tudtam, hogy nemfelejtett el! – válaszolta a nő. Olyan boldog volt, hogy szinte ragyogott és nem tudtam levenniróla a szemem. Annak meg különösen örültemhogy beletrafáltam a múltbéli emlékbe véletlenül. – gondolta Ernő.
Mondja lenne kedve sétálni velem és feleleveníteni továbbiközös emlékeket?- kérdezte Ernő és nagyon büszke volt magára.
Alig vártam hogy javasolja végre!- válaszolta a csodás hölgy.Belekarolt a férfiba és így indultak tovább. Mindketten nagyon boldogok voltak.
A szerző szerinti folytatást pedig itt el tudjátok olvasni: https://mek.oszk.hu/08500/08569/08569.htm#25
2. Ecsédi Orsolya: Lakásétterem
Istvánnak ez volt az első.A Várban sétálva látta meg a kis reklámtáblát egy ház falán. Addig azt sem tudta, hogy van ilyen. Bizonytalanul mászott fel a harmadikra, de a kíváncsiságának nem tudott ellenállni.Kedves, középkorú nő nyitott ajtót. Nem osztozott István zavarában, gyakorlott mozdulatokkal tessékelte be. A lakás belülről egy átlagos lakásnak bizonyult. Semmi különös, kissé kopott bútorok, rend, tisztaság…
F. fantáziája szerinti folytatás:
Egy ismerősömmel jöttem el ide. Csak pár napja ismerem.Ide szerveztem a randevúnkat. Gondoltam itt most minden kiderül.Azt mondta nekem az előző randevúnk alkalmával, hogy nagyon jól főz! És nincs párja ! A lányok meg nyalják, mind a 10 újjukat! Amikor Ő főz!Hát akkor tessék! Most kiváncsi is vagyok rá, hogy mi az Ő nagy szaktudása !Mutassa meg nekem! És nem kell az ágyába csalnia engem !- Szia Robi ! Itt fogunk főzni! Ez a randevúnk szinhelye. Kiváncsi vagyok a főztödre! Ami olyan hires ! Vajon igazad lesz?!Kiváncsian várom! Robit leverte a viz. – Öööö! Igen persze ! Megmutatom mit tudok főzni !De ez Robit kicsit sokkolta, és a helyszint némi magyarázkodással a végén ott hagyta. Mi volt a baj?! Vajon Robi nem tud főzni? És nem akart felsülni??Vagy csak egyszerűen attól tartott, hogy a lány kiváncsisága, végül kudarcba fogja folytani a “bulit”…. Egyszerűen egy megfelelési kényszer lett urrá rajta? ? Lehet. Minden esetre ha Robi meghátrált, akkor nem volt folytatás…..
A szerző, Ecsédi Orsolya folytatása pedig itt elérhető:
http://mslittlewood.blogspot.com/2019/02/lakasetterem-alljon-meg-egy-novellara.html
Köszi a befektetett munkát, együtt gondolkodást!
Következő alkalomra ha lesz kedvetek az itt kijövő regényetek kezdését írjátok meg :
Hajrá! 🙂