(Következő csütörtökre a már jól bevált mondatokkal drámát vagy humoros történeteket várunk)
Nézzük meg milyen pályaművek érkeztek a megszavazott romantikus iromány témakörben és emlékeztek, bele kellett fogalmazni az elmúlt alkalommal kitalált mondatainkat nehezítésként :
– Keresztülsétáltunk a Hősök terén
– Egy bögrébe öntött teát
– Nyaklánca csillogott a napfényben
– Elragadó a parfümöd illata!
– Kedvezményesen jutott hozzá az egy kiló kenyérhez
– Marxot idézve: minden tudomány annyit ér, amennyi matematika van benne.
Lássuk! Ki melyiket írta?
1.
Szerelmes történet.
Várt rá az óra alatt. Ma találkoznak harmadszor, de már tudja ő az igazi. Szerelmes volt. István egy virágcsokrot szorongatott. Vörös rózsa. Ezt vette Valerianak. Így hívták a lányt. Fiatal volt és üde. Varta és tudta ma is jó lesz együtt lenni. Megérkezett. Csinosan fiatalosan üdén, illatosan. Szia, de jó hogy itt vagy. Tessék ezt neked hoztam nyújtotta át a tűzvörös rózsát. Hova menjünk?? Mit szeretnél??Keresztülsétáltunk a Hősök terén
Beültünk egy teazoba. Kecsesen Egy bögrébe öntött teát.Nyaklánca csillogott a napfényben.
Elragadó a parfümöd illata! Egészen elborította az illat felhő. Megfogta kedvese kezét és nézte szép ujjait. Ragyogott az arca. Fogta a kezét. Éppen arról beszélt ma mit csinált.
Kedvezményesen jutott hozzá az egy kiló kenyérhez. Minden szava egy csoda volt Istvánnak. Hiszen a hangja is üdítő volt hallani. Szeretem ahogy beszélsz. Szeretem hallani ahogy meselsz. Jó veled. Minden percét külön élvezem. Okos lány vagy. Mégis szerény is. Csinos arcod csillog ahogy meséled mi történt. Két napja nem láttalak de ez mintha egy emberöltő lenne. Hiányoztál drága szerelmem. Minden perc nélküled nehéz. Nézz a szemembe. Igen gyönyörű a szemed is. Csillog a napfényben. Beszélj csak én meg gyönyörködöm benned. Hol is tartottunk?
Marxot idézve: minden tudomány annyit ér, amennyi matematika van benne. Mondta a professzor az egyetemen. Okos ember csak én mondta a kedvesem nem szeretem a matematikát. Nem tudok megbarátkozni vele. De ezt nem mondtam neki. De én már annyit beszéltem Te mond el veled mi történt? Semmi drágám. Csak rólad abrandoztam a munkahelyemen is. Lassan is haladtam a munkával. Tudod néha szeretném ilyenkor az időt megállítani. Hogy minél többet lehessek veled. Milyen szép vagy. Láthassam mosolyodat nézhessem és foghassam kezedet és karcsú derekadat. Jó veled. Köszönöm hogy elmondtad mi történt veled a két nap alatt. Menjünk sétálni. Csodaszép idő van. Süt a nap és a madarak énekelnek. Ilyen idő csak nekünk van a szerelmeseknek. Fogom a kezed és néha csókot lehelt rá. Érezd a szerelmem. Érezd hogy szeretlek. Ma másképp süt a nap is. Ragyogobb. Itt megyünk és látlak. Jó ez a pillanat. Tudod most már minden rendben lesz. Örökké együtt maradunk. Nézd de szép a naplemente. Ragyogó színek. Csodálatos ahogy a víz visszatükrözi. Jó volt ma is veled. Érezd hogy hiányozni fogsz szerelmem. Hazakiserte. Ott álltak a kapuban. El kell válnunk hogy újra lássalak. De semmi baj minden pillanat itt él bennem. Hálásan köszönöm hogy láttalak. Vigyázz magadra. Aludj jól. Álmodj velünk. Én ezt fogom tenni. Holnap találkozunk a szokott helyen és időben. Hamarosan örökre együtt leszünk. Viszlát drágám.
2.
A hó csillogó pelyhekben hullott. Aki akart, az kedvezményesen jutott hozzá egy kiló kenyérhez.
A kisváros minden év ezen időszakában megtelik szeretettel és lelkesedéssel, miközben az emberek átsétálnak a Hősök terén. Oda aztán vissza, majd megint oda és vissza. A helyiek imádják ezt a hónapot, bögrékbe öntenek teákat, sürögnek forognak, várják a karácsonyt a rég nem látott családtagokkal együtt. Caroline azonban mégsem boldog, mert tudja hogy szenteste nem érkezhet egyedül a családi házba, kell egy ünnepi randipartner, akit párjának hazudhat. Ezt az ügynökséget azonban nem találták még fel. Ahogy ezen mereng a plázában sétálva, ahol figyelme egy szemből érkező hölgyre irányul, akinek nyaklánca megcsillan a napfényben. Figyelmetlenségének következtében rálép egy sármos, jó illatú magas fiatalember cipőjére sűrű elnézést kérve. A srác mosollyal viszonozza a balesetet, és nem engedi elsietni Carolinet . Tekintetük egymásba olvad a nyüzsgés forgatagában, egyszerre döbbennek rá hogy a gimiből ismerik egymást, a szülővárosba csak ünnepek alkalmával látogatnak. A gimis matektanárjuk, Dr. Robertson mindig Marxot idézte, miszerint minden tudomány annyit ér, amennyi matematika van benne.
Andrew szeretné újra látni a gyönyörű lányt, az esti koktélparti remek lehetőségeket ígér. Caroline igent mond és közben arra gondolt, hogy mennyire elragadó Andrew parfümének illata.
3.
Hetek óta leveleztem az interneten egy Szilárd nevű férfival.Azok alapján amiket írt,kifejezetten szimpatikusnak tűnt.Randevúra hívott és örömmel mondtam rá igent.
Szeptember 10-e szerda 11 óra. Szerencsére tudtam
aznapra szabit kivenni.Rendkívül izgatott voltam a készülődés közben!Mivel kellemes,napos idő volt aznap, a hófehér nyári ruhámat vettem fel.Részben selyem,meg némi tüll. Egyszerűen gyönyörű! Kis fekete cipőtés kistáskát választottam mellé. A hajamat hullámosra szárítottam.Virágos,enyhén fűszeres parfümöt fújtam magamra. Felkentem minimálissminket.A Dózsa György úti metrómegálló aluljárója volt a találka helyszíne.Azt mondta,lesz nála egy textil rózsa. Így legalább azonnal tudtam,kihez érdemes odamenni,miután megérkeztem. Szia Szilárd!-köszöntem
rá mosolyogva. Szia Bella!-válaszolta. Neki is fülig ért a szája. Csodásan
nézel ki!-tette még hozzá. Te is vonzó vagy!-válaszoltam. Magas barnahajú, csókos ajkú sportos testalkatú férfi. Külsőre nagyon is az esetem.Gondoltam.Mit szólnál,ha trolival elmennénk pár megállót és utána sétálnánk?-kérdezte. Nagyszerű ötlet!-feleltem.Elmentünk a Hősök teréig a trolival. Ott leszálltunk.Keresztül vágtunk a Hősök terén. Aztán kikötöttünk a tónál.A hídról vágyakozva néztem a vizet.Természetesen észrevette.
.Szeretnél esetleg csónakázni?-kérdezte tőlem. Igen,nagyon is!-válaszoltam.Kibéreltük egy órára. Ő szorgosan evezett. Én pedig élveztem ahogy lágyan ringatózunk a tó vizén és közben a szellő bele belekap a hajamba.A napsütés
pedig közben melenget. Annyira szép volt a pillanat,hogy egyszer csak elsírtammagam. Erre finoman megfogta az arcom a kezeivel és óvatosan közelebbhúzta. Valami baj van?-kérdezte aggódva. Nem, dehogy. -válaszoltam.
folyt.
Annyira idilli ez a pillanat,azt szeretném hogyha örökké tartana- mondtam neki.Szilárd ezalatt az ujjaival morzsolgatta a könnycseppeket.A másik kezével pedig biztatóan megfogta az enyémet.Tudod jól, hogy egyetlen pillanat sem tarthat örökké- válaszolta. Igen de attól még vágyhatok rá, nem igaz?-kérdeztem tőle. Természetesen- mondta ő. Csak azt remélem,hogy sok ilyen pillanat lesz,amellyel kapcsolatban így érzel Bella. Eddig is éreztem,de így hogy kissé közelebbhúztalak feltűnt, mennyire elragadó a parfümödillata.Köszönöm szépen! Ez az egyik kedvencem. A neve In Bloom- válaszoltam. Már újra mosolyogtam. Az illatod épp olyan elragadó,mint amilyen Te vagy Drága Bella- mondta Szilárd.Nagyon köszönöm- válaszoltam neki és lesütöttem a szemem,mert zavarba hozott. Sajnos ki kell evezni már,mert hamarosanlejár az egy óra- mondta a randi partnerem. Igazán kár- válaszoltam. Szerintem megismételhetjük máskor is,haszeretnéd- mondta a férfi. Remélem is!- válaszoltam.Mikor kiértünk elárultam neki,hogy szomjas vagyok.Itt van néhány hely,ahol lehet inni. Beültünk az egyikbeés rendelünk valamit- javasolta Szilárd. Így is tettünk.Barackos jeges teát kértünk mindketten. Mikor kihoztaa pincér az italokat, a randi partnerem ragaszkodott hozzá,hogy ő önthesse bele a poharakba. Fantasztikus, mennyire figyelmes vagy!- örvendeztem. Igyekszem!- válaszolta ő. Iszogattuk az üdítőket. Most látom csak,hogy milyen szép a nyakláncod. A kék köves medálon megcsillant a nap fénye-szólalt meg Szilárd. Olyan mint a Titanicban a főszereplőhölgynek. Igen. A Nagyimtól kaptam. Nemrég volt a 26.születésnapom- árultam el. Nagyon boldog szülinapot kívánok neked!- mondta kedvesen. Közben lágyan megsimította az arcom. Újfent zavarba jöttem.
4.
2010 decembere volt.
Rosalie már hónapok óta várta a találkozást Jacksonnal, akivel az interneten ismerkedtek meg 3 hónappal ezelőtt. Egy koncertfelvétel alatti kommentfolyamban kezdtek beszélgetni arról, hogy az izlandi poszt-punk mennyire alulértékelt műfaj (egy troll közbeékelte a beszélgetésükbe, hogy minden tudomány annyit ér, amennyi matematika van benne, de ezen kívül csak övék volt a felület), majd Jackson megörülve az internetes beszélgetőtárssal való közös zenei érdeklődésnek még aznap éjszaka küldött egy zenés linket Rosalienek, aki következő reggel örömmel hallgatta a dalt, majd válaszolt is rá.
Kialakult egy zenei ping pong, szavak helyett napi több dalt cseréltek, szigorúan figyelve mindig arra, hogy addig egyikük sem küld új zenét, amíg meg nem érkezett a szimpatikusnak tűnő idegentől az aktuális dal.
Szerva itt, csere ott, így mentek a napok, de egyre jobban érdekelte őket, hogy ki is lehet a másik. Milyen ember lehet, a zenehallgatáson és küldésen kívül miket szerethet csinálni, kávét iszik-e vagy teázik, szereti-e az telet vagy inkább nyári alkat, városban képzeli-e a jövőt vagy vidéken, kirándul-e vagy inkább kerüli a mozgást, de egyikük sem tett semmilyen lépést annak irányába, hogy bármi kiderüljön a másikról, csak a dalok gyűltek és gyűltek a beszélgetésükben és egy kis profilképet láttak egymásról.
Jackson a képén háttal állt, túrázás vagy egyéb kinti tevékenység közben kapták le és azon túl, hogy van háta, tarkója és feje( rajta hajjal), sok minden nem derült ki.
Rosalie sem mutatott túl sokat a fotóján magából, felülnézetből készült róla a fotó, szóval az arcából nem látszott szinte semmi, de valami folyó vagy tenger vagy tó ölelte körül. Esetleg egy vizi vidámpark, de annál természetesebbnek tűnt a víz színe.
Egy szigeten állt.
Egyedül.
Nyaklánca csillogott a napfényben.
Nap követett napot, az idegenek egyre jobban átszőtték egymás világát a zenék útján, miközben élték a saját életüket, egymástól 12km-re, de erről a tényről sem tudtak.
Jackson egy hideg péntek estén a sokadik elcsépelt randevúja után, ahol kiderült, hogy a motivációs szintje édeskevés ahhoz, hogy közeledjen nőkhöz és fent tudjon maradni az érdeklődése miközben keresztülsétál a tizedik partnerrel is a Hősök terén, elővette a gitárját és írt egy dalt, mialatt végig Rosalie-t próbálta elképzelni.
” Az arcod nem látom, de megismernélek
amíg ez nem történik meg csak neked zenélek”
Ez volt a refrén.
Még aznap éjjel felhívta zenésztársát, Bobbyt, hogy találkozzanak, mert ütősnek tűnik az új dal szerinte. Jackson egy bögrébe öntött teát és el is kezdték a közös munkát a társával.
A dal elég jól sikerült, Idegen címmel kilökődött az univerzumba a stúdiófelvétel,a helyi rádiók megvették a lejátszási jogot, de Rosaliehoz nem jutott el a létezése sem.
Viszont az MTV awardson, ahol az év dala lett 2011-ben az Idegen, megelőzve a Kedvezményesen jutott hozzá egy kiló kenyérhez c. dalt Jackson megismerkedett egy nagyon kedves újságírónővel, akivel bár nem volt közös a zenei érdeklődése, legalább csodaszép fekete estélyiben volt és a humora feledtette Jacksonnal a nőt, akiről az Idegen c. dal szólt, Rosaliet.
Elragadó a parfümöd illata!- szólt Jackson közelebb sétálva a nőhöz egy magabiztos félmosollyal az arcán, miközben a szemével egyértelműen jelezte, hogy nyitott az ismerkedésre. Közelről tikkelésnek tűnt a szemrángása, de senki nem volt annyira közel épp, hogy annak tudja be.
Most tényleg közhelyekben fogunk beszélgetni?- kacagott fel Bella és tudták, hogy elindult a közös hajókirándulásuk a szerelem tengerén…(Ám azt akkor még nem tudták, hogy mindketten tengeribetegek és a kötődési nehézségeik miatt ebbű’ baj lesz, DIRR)
5.
István és Réka
István, a nagymamájával lakott Budapesten. Szegény családból származik. A szülei vidéken laktak. Főiskolára járt, és az iskola itt volt Pesten. Ezért egy időre felköltözött a nagymamájához, Pestre. Matematika tanárnak készült. Nagyon szerette a számokat,…. segített otthon a nagymamájának. Szokott vásárólni. Igy, cipekedni sem kellett a nagymamának. Ma is segitett , a minap, kedvezményesen jutott hozzá, egy kiló kenyérhez. Örült neki. haza vitte, és asztalhoz ültek, mamájával. Megebédeltek. István, mondta mamájának, hogy elmegy otthonról, ne aggódjon, randevúja lesz. Találkozik egy szép lánnyal. Rékával. Ő neki udvarol. Mamája óvva intette a hidegtől, hiszen tél volt. István mondta, – Ne aggódj mama, nem maradok ki éjfélig. Majd Ő egy bögrébe öntött teát és megitta, hogy az melegen tartsa. -Majd jövök. Időt nem mondott, azzal elrobogott. Rékával a Hősök terénél találkoztak a Múzeum előtt. Rékának nagyon tetszett István, mert intelligens volt, és szeretet teljes.Mikor István meglátta szerelmét, minden gondja elszállt. bearanyozta napját. És mondta neki. – Elragadó a parfümöd illata. Szerelme megköszönte, és mosolygott rá, szép nagy szemeivel.És mondta neki. -Tetszik, amikor ilyeneket mondasz nekem. Imponáló. Szerelme nyaklánca csillogott a napfényben. István, aggódott Rékáért, és kérte, – Szerelmem, húzd össze a kabátodat, kérlek,még a végén megfázól. -Rendben. Örülök, hogy aggódsz értem. Csak tetszeni akartam neked. – Szépen süt a nap, de nem akarom, hogy megfázz ! Réka, össze húzta kabátját, hallgatott Istvánra.Eltöltöttek egy szép délutánt a Városligetben. Sütött a nap, Szerelmük fénye megcsillant. István örült, Réka szerelmes lett. István levette a lábáról szerelmét a mondókájával. Réka szerette ahogy István beszél. Jó volt hallgatni. Szerelmes lett szavaiba. Még este előtt hazakisérte szerelmét. És úgy váltak el, hogy lesz következő randevú is. István nagyon örült, szerelme a fellegekben, legközelebb máshol találkoznak, “nem fagyoskodnak a hidegben .” István is hazatért. nagymamája érdeklődött, hogyan sikerült a randevúja. Ő pedig, annyit mondott , hogy átsétáltunk a Hősök terén, sok szépet láttunk ott. Elmeséltem minden szobor történetét. És végül a múzeumokat is megbeszéltük, volt téma rendesen. – Intelligens és szép lány, hidd el. Mamája azzal nyugtázta a napot, és aludni tért, István még a konyhában megvacsorázott. Szerelmére gondolt végig. És arra hogy egyszer majd Ő is lesz valaki. Befejezte a vacsoráját, és csak annyit mondott félhangosan magában, hogy , minden tudomány annyit ér, amennyit a matematika ! És Ő is nyugodni tért.,…..