Irodalom 01.13.

Következő hétre a feladat: a szobátokban fellelhető egyik tárgyról reklámszöveget írni! Lehet többet is beküldeni, lehet vicces, lehet komoly, lehet kétségbeesett (kérlek vegyétek meg, kell a pénz aranyfogra), lehet bármilyen. Hajrá!
+ amit még ígértem, Megmaradt Szobotkának:
https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/SZABO/szabo00007_kv.html
Egyik kedvenc idézetem belőle:
“Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettől a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeidet vérzem. Sírok, mert velem megtörtént a csoda, amire gyerekkorom óta vágytam, amitől gyerekkorom óta rettegtem, itt a mitológiai szerelem, és mi lesz velem, vagy mi lesz veled, ha elveszítjük, ha kettőnk közül egyszer meghal valaki.”
No, nézzünk két verset a januárról:

Szabó Magda: Január

A tó beállt, a tó türelmes,
bólint, ha a tél szól neki,
ám a patak nem engedelmes,
az fut, ha a fagy kergeti,
s mikor fehér inát harapják
a jég fogai, felkiált;
visszarengik ringó haragját
az aranyszemű vadlibák.

A hegy alját levágta a
köd fodros szélű kése: csak
a csúcs beszédes vonala,
a vár falai látszanak,

a pára tartja tenyerén,
a semmin űl a csúcs, a rom,
egy felleg kusza szövetén,
laza pára-boltozaton.

Minden fehér, csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott cseng, nevetgél, ott guggol,
és térdét öleli a szélben.

és

Tóth Árpád
JANUÁR
 Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak?
Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak?
Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának,
Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának?
 Mégis, hivatalból, ő lévén az ember,
Kinél a naptáros jobb időket rendel,
Varázsló-süvegét most is félrecsapva,
Üti a jövendő kongó űrét csapra:
 Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap,
Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap,
A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, –
Ez legyen az új év legszebbik divatja!

Most pedig jöhetnek a legutóbbi “Az első nap” pályázatra beküldött művek. Melyik kihez tartozik vajon?

1. 
   

Első napom
Ma megtudtam cukor beteg vagyok. Ezt mondta az orvos. A pandémia miatt telefonon közölte. Csak így egyszerűen akkor megállapítottam a cukor betegeséget. Ennyi volt. Ott ültem kezemben a telefon és szólni sem tudtam. Itt a vég?? Nem ez most kezdődik. Mit jelent?? Első pillanatban azt hittem ez a vég. Aztán ültem és tudtam új élet kezdődik. Vége, hogy bármit ehetek. Innentől kezdve nem ehetem azokat az ételeket amit eddig ettem. Kidobok mindent amit nem ehetek. Fogtam a szemetes vödröt és elkezdtem mindent kidobálni. Hamar megtelt. Hiszen éppen tegnap vásároltam be. Ezek most mind tiltott ételek. Gyorsan kivittem a kukába hogy ne gondoljam meg magam. Most mit kell vennem. Gyorsan üzenetet váltottam néhány ismerőssel. Ők mondták semmi  baj. Persze nekik ez semmi. Nekem ez innentől kezdve egészen más életmód. Teljes kiőrlésű liszt, kenyér. Meg  kellett tanulnom új szot. Szénhidrát. Ez innentől kezdve számolni kell. Barátnőm a kalóriát küldte át. Igen fogyni is kell. Nem elég a szénhidrát innentől kezdve a kalória vagy ahogy ma hívják Joule  azt is számolni kell. Egészen elkeseredtem, és tudtam új barát a zöldség. Nyersen tudtam nem eszem meg de párolni lehet. Tehát párolni fogom. Ezután azt lehet rágcsálni. Tehát ez az új barátom.  Új élet elkezdődött. Üres a konyhaszekrény. Kidobáltam mindent. Jaj holnap vendégek jönnek mit adok a kávé mellé. Tehát venni kell édesítőszert.  Ha én nem ehetek akkor ők is legyenek szolidárisak. Most a pandémia idején fogadom őket. Én nem félek. Bár most hallottam, hogy Isti kapott egy telefont a repülőn mellette ülő  ember pozitív lett. Tehát fertőző. Mehet  tesztet  csináltatni. Én meg itt mindenkivel ölelkeztem. Most cukor betegség miatt le vagyok hangolódva. Hallgasson zenét a nyavaja. Nincs kedvem. Jobban lettem. Ez nem a vírus csak egy enyhe cukorbetegseg. Gyogyszert sem írták fel. Csak diéta. Dietetikus Anita. Meg kell ismernem. Egy csomó újdonság jött az életembe. Ez a legjobb benne. A facebookon keressünk új csoportot. Találtam is négyet. Ez mind cukormentes élet. Tanuljunk így élni. Kaptam egy vércukor mérőt. Meg kell szúrni az ujjam. Még jó hogy most mindenki magyaráz és törődik velem. Kaptam egy cukor nélkül szakácskönyvet is. Most eltelt az első nap. Új életem első napja. Kiderült szeretnek. Ez jó. A többi kialakul. Hálásan köszönöm,  hogy élek.

2.

Iskolába jártam, az iskola általános volt.Hatodik év után iskolát váltottunk, igy a barátaim, barátnőim, elmaradoztak.Az új iskolában, új társakat kerestem.Nem volt könnyű a dolgom, hisz az osztályban már mindenkinek meg volt  a társa.Igy én egyedül maradtam.Mindenhonnan kiközösitettek, de én tovább próbálkoztam.Az osztálynak, volt egy lány csapata.Úgy hivták őket, hogy a “Fekete macskák “.Ők voltak a kemény mag. Ők mindenhol ott voltak, és mindenki az ő csapatukban akart lenni. Tagja akart lenni mindenki a bandás csajoknak.De ők, természetesen, nem engedtek mindenkit magukhoz közel.Hiresek voltak arról, hogy nincsenek, jó jegyeik, és a  házifeladatot, sose irták meg. Azt mindig a jó tanulókról másolták le.Nem voltam jó tanuló, de házim mindig megirtam, és a csapat tagja akartam lenni.De ők mindig hecceltek velem, mindig ugratttak engem.Azonban egyik nap, azt mondta az egyik csajszi a “Fekete macskákból” hogy jöjjek suli végeztével a placcra.Mondtam oké. Allig vártam, hogy vége legyen az óráimnak, hogy én is velük bandázhassak.Hogy én is végre “nagy lány ” lehessek az iskolában.Úgy is volt, iskola végeztével a placcon találkoztunk.Bemutattak a többi tagnak. Fiúk, lányok vegyesen.Még beavatatlan voltam, és szertartás végett, el kellett szivnom egy szál cigarettát. Ott akkor gyújtottam rá életemben először a cigire. Nemtudtam hogy kell, utánoztam őket, hiszen én is “Fekete macska ” akartam lenni.Onnantól kezdve, a csapat tagjának tekintettek engem is.Onnantól kezdve, ugyanazt csináltam amit ők, átvettem a szokásaikat, Átvettem a stilusaikat, átmentem “Fekete macskába “.Onnantól kezdve verhetetlen voltam. Nem volt ki legyőzzön.

3.

Nem akartam eljönni ebbe a táborba, semmi közöm nincs az íjászathoz, a sólymokhoz és a hagyományőrzéshez sem, fene se akar kint aludni jurtában, frincfranc és ez még csak az első nap.
Az iskolánk minden évben szervez egy sporttábort és egy ’Vándortábor hazafiúknak és hazalányoknak’ elnevezésű nyomorultságot.
Anyu mondta, hogy választhatok melyikbe szeretnék menni, mondtam köszi, inkább maradnék itthon, a sportokhoz legalább annyi közöm van, mint a nomád rítusokhoz, ami még mindig nulla, de tekintve, hogy elutazott Németországba és oda nem kívánt most sem magával vinni, feldobtam egy érmét és lett ez a vándortábor.
Nem is értem mitől vándor, remélem nem azt jelenti, hogy menni is kell helyekre, csak hagyjanak leülni, hoztam 4 garfield magazint és a walkmanem az új Linkin Park kazettával, amit Marcival cseréltem el még mikor volt suli. Ő kapta megkapta a fehér Gandalfos pólómat, enyém lett a kazi. Jól jártam, mert mindig mikor reggel felvettem azt a pólót, elkezdtem attól félni, hogy gyorsabban öregszem és nap végére fehér szakállam nő, szóval nagyon nem baj, hogy elkerült a közelemből.
Hallok valami kürtöt, a táborvezető bejelentést kívánt tenni.
…..
Na remek, azt mondja hogy mindenki szedje össze a sátrát (úgy tűnik másoknak ezért volt ennyi cucca a buszon, azt hittem valami fura hangszereket hoztak és itt fognak majd muzsikálni. Szóval kellett volna sátrat hozni), az első nap a Dunakanyarban alszunk és már most fújjuk be magunkat szúnyogriasztóval. Még egy dolog ami ezek szerint egyértelmű, hogy kellett volna és másoknál van is. Na ez nehezen indul, lehet inkább a sportokat kellett volna választani, befejezem ezt a naplóbejegyzést és nagyon gyorsan összebarátkozom valakivel, akinek van:
– sátra
– szúnyogriasztója
– kedve a folyamatos morgásom hallgatásához.

4.

Az első nap

A környezet teljesen ismerős, mondhatni semmi sem változott. A színek a berendezések a sok évvel ezelőtti hangulatba ringatnak azonnal. Egy nyugalmas biztonságos sziget, sok kellemes emlékkel. Már el is felejtettem hogy mennyire barátságos itt minden, a csótányok sem rohannak üdvözölni érkezésemkor mint egy hete még a másik irodámban. Szokni kell.
 Majdnem mindenkinél régebb óta ismerem a helyet, mégis én vagyok a legújabb. Nézegetem a régi fotógyűjteményeket, megtalálom egykori önmagam. TE JÓ ÉG! ..nem is 5.. 7éve történt. Kissé bizonytalanul méregetem leendő kollégáimat, mikor bátorítóan odafordul hozzám egyikük.. „ na gyere, megmutatok neked itt mindent egyet se félj”

5.

Érzések
Kétségek
Zsong a fejem
Nem értem

Velem leszel
vagy mégsem?
Lélegzem
Élek

Néha kérdéses a létem
Bonyolult a lényem
Azt hiszem szeretlek
de ugyanakkor mégsem.

6.

Mikor megszülettem, csak sirtam, és sirtam.
Csak édesanyám kebléhez vágyódtam.
Teltek, múltak az évek, és én növekedtem.
Közben édesapám, édesanyámmal veszekedett,
És végül ellenem lett.
A család elfordult tőlem.
Magunk maradtunk édesanyámmal.
Végül felnőtt lett belőlem.
Az első lépéseket egyedül tettem meg.
Édesanyám fogta közben a kezemet.
Néha egyedül, néha távol,
De nem messze a szülői háztól.
És most mégis magam maradtam gondolataimban.
Máshol érezném jól magamat.
Elvágyódnék, régi családi gyökerekhez.
Melyet igazából alig ismertem.
Csak a gének, tudják megmondani, 
-Ó, igen, ! Őt ismertem !
Mi régen bonyolult volt, mára már egyszerű.
Nem vágyom én sehova máshova,
Csak édesanyám méhére.
És egy földre, hol egyszerűen, és tisztán,
Elköszönnek tőlem.
Álmodoztam tengerpartról. pálmafákról,
Édesapám nektárjáról.
Egyszerű és szép lett volna, 
Minden földi és áldott jóval.
De sajnos, nem részesülhettem belőle.
Ezért kemény, nehéz , évek után,
Maradok itthon, ez a föld vár.