Csütörtökre pedig a kihívás:
1. Egy iskola alkalmazottja vagy. Lehetsz tanár, lehetsz igazgató, dolgozhatsz a menzán és éppen készítheted a grízes tésztát vagy a paradicsomos húsgombócot, elhelyezheted a történetet a pandémia idején az online oktatás időszakába (online kicsit nehezebb grízt pirítani a tésztához) vagy pandémia előttre, utánra is.
Ki vagy te? Mennyire szereted a munkád? Kikkel találkozol, van-e kedvenc kollégád, van-e akivel nem vagytok annyira jóban? Hogy néz ki egy napod?
Hajrá!
Jöhetnek a szövegek a materiaklubhaz113@gmail.com címre.
2. Most volt a költészet napja, szóval ha van kedvetek, gyűjtsetek pár verset idén is, amiket szerettek, amik valamiért fontosak számotokra, fogunk róluk beszélni és én is készülök párral.
Előző heti feladatunkra (itt találjátok mi volt az: https://soteria.hu/2021/04/01/irodalom-csoport-04-01/ érkezett szuper művek pedig:
1.
A riport
Sokat gondolkodtam kivel készítsek riportot. Végül a matematikus nyert. Kiváló elme és ráadásul érdekes ember. Képzeld sokszor más színű zokni van a két lábán. Van hogy csíkos van az egyik laban és kockás a másik lábán. Egészen érdekesen öltözködik is. Szereti a piros sálat. Az mindig rajta van. Hol a nyakára tekeri hol a fején hordja. Mondom neked különleges ember. Nem beszél magában, de számol magában. Egyenleteket old meg. A műegyetemen tanít. Professzor. Őt szeretném szóra bírni. Nehéz lesz mert nem szereti az újságírókat. Most az Érdekes újság kért fel minket egy riportra. Mit vegyek fel. Reggel futni megyek utána még egy kicsit biciklizem. Ezzel inditom a napot. Valami könnyű reggeli. Mondjuk zabkása. Azt szeretem. Azzal kibirom ebédig. Mit vigyek magammal. Viszem a riporter magnót. Szeretem ha minden szó rögzítve van. Egyszer be akartak perelni de aztán letettek róla mert nekem meg volt a hangfelvétel és ott kiderült, hogy nem azt mondta amire hivatkozott. Végül nem lett per belőle. Így mindig azóta is viszem magammal a kis hangfelvevőt. Elfér a zsebemben. De mit is veszek fel. Nadrág és pulóver. Vagy póló. Ez lesz az öltözetem. Viszek egy táskát magammal. Abban lesz a magnó és egy jegyzet füzet. Mi kell még. Matematika professzort most a kutatási területről és a magánéletéről fogom faggatni. Kíváncsi vagyok hogy miért akar megnősülni. Régen vannak együtt a hölggyel. Miért pont most veszi feleségül. Valamit hallottam hogy egy egyenletet számolt ki és közben jött az ötlet hogy feleségül veszi a hölgyet. Mi köze a matematikának a házassághoz. Ez erdekel. Van egy ismerősöm szerinte a matematika mindenben benne van. Ebben egyet értek vele. Szerintem is. Ezért választottam a matematikust mint riport alanyt. Reggel indulok korán. A professzor 9 órára vár. Akkor van egy órája számomra. Megtiszteltetés. Annak is érzem. Túl idős vagyok már tudom hogy a professzor eddig senkinek nem adott riportot. Túl szerény és ráadásul nem érdekli a hírnév. Az egyetemen az előadó terem mindig tele van mert a hallgatók szeretik hallgatni mit ad elő. Érdekesen beszél. Kepzeld a matematikát úgy adja elő hogy több százan hallgatják. A előadás végén meg szokták a hallgatók tapsolni. Fantasztikus ember. A tábla tele képletekkel és mégis mindenki érti. Zseni a professzor. A felesége otthon van mert van 3 gyerekük. Kicsik még a gyerekek. Iskolások..állítólag mindegyik matek zseni. Anyjuk normál asszony. Tanított ő is, de most úgy döntöttek hogy a gyerekekkel maradjon otthon amíg kicsit megnőnek. Azt mondja 1 vagy 2 év és az asszony mehet vissza dolgozni. Ha hiszed ha nem tanárnő de kémiát tanít. Nem matematikus. Jol kijönnek a professzorral. Szeretik egymást. 16 éve élnek együtt. Már megszokták egymást. Tehát jó házaspár lesznek együtt. Az asszonyt nem zavarja hogy a férfi így öltözködik. Így szereti. Kellemes asszony lehet. 3 fiúk van. Hogy is hívják őket? Na majd megkérdezem. Ugyis szeretnék kérdezni a gyerekekről. 14, 12, 10 évesek. Tehat közel állnak egymáshoz. Én nem értek a matematikához. Ezért inkább mint ember érdekel a professzor. Elmondja nekem hogy tudja úgy tanítani hogy ennyi egyetemista ott ül az előadásokon. Mit ad nekik? Ez érdekel. Így készülök a riportra. Ma korán keltem. 5 órakor már futottam. Utána egy kicsit bicikliztem most reggelizek. Utána indulok is az egyetemre.
2.
Egy újságnál dolgozom, cimlap szerkesztőként. A lap, főszerkesztője, megkért, hogy készitsek egy riportot, kedvenc szinészemmel, ha már úgy is kis hazánkba látogat, filmforgatás céljából. Az én kedvencem Nicolas Cage. Minden filmjét láttam, az életét ismerem, a riport után, pár magán jellegű kérdést is feltehetek a főnököm szerint. Nagyon izgulok az interjú előtt.Hiszen, életem nagy találkozása lesz, amire készülök.Eljött a nap. Felvettem a magassarkúmat, miniszoknyámat, fehér blúzomat. Hivtam egy taxit a ház elé. A találkozót a belváros egyik sétáló utcájában lévő egyik ház stúdiójába beszéltük meg. A macska köves sétáló utcákon a taxy kerekei zörögnek. Megállunk a ház előtt. Kiszálltam a kocsiból.Léptem, pár lépést a kocsitól, a taxy elment, és abban a pillanatban a magassarkúm beszorúlt a kövek közé. Pont most történik ez meg velem?!Kérdeztem magamtól. Lepergett előttem életem filmje. A kétségbe esés határán voltam, küszködve magammal, a magassarkúmmal, és néhány szemlélődő emberrel. Levert a viz, a szemüvegem le esett, a mappáim össze gyűrődtek, ekkor kiléptem a magassarkúmból. Mezitláb cibáltam a cipőmet, a kövek közül, akkor már éreztem ennek fele sem tréfa. A lábam koszos lett, a mappáim a földön hevertek, a napszemüvegemet elhagytam, de sikerült felvennem a tűsarkúmat.A fehér blúzom átlátszó lett a nedvességtől, és a hajam zilált lett.A kétségbe esés, és a tűrőképességem határai súrolták egymást. Felértem a stúdio ajtaja elé, mindenféle érzés kavargott bennem.Beléptem az ajtón, a szemek egyből rám vetődtek. És Nicolas Cage kedvesen rám mosolygott. Tekintete a lelkemig hatolt. Elállt a lélegzetem, nemtudtam megszólalni. Itt van a Nagy Ő. Erre vártam egész életemben, és, most igy lát itt… de nem is ez jutott először az eszembe, hogy min mentem keresztül. Hanem az, hogy erre a pillanatra vártam egész életemben. A menegment ez idő alatt már 3x megkérdezte tőlem, hogy mi történt velem, és hogy vonattal jöttem – e. De én meg se hallottam szavait. Amikor is rögtön észbe kaptam. A menegment örjöngött. És csak azt mondogatta hogy ilyen állapotban nem beszélhetek vele. És azzal a lendülettel ki tessékelt az ajtón. Ott álltam a becsukott ajtónál, mindenféle érzéssel. A paletta szinskálája minden szinben pompázott. Düh, harag, szégyen, szerelem, csalódottság,…Az interjút más csinálta meg helyettem. A főnököm éppen nem akart velem szóba állni. És közölte velem, hogy keressek másik munkahelyet magamnak.Derékba tört a karrierem, kettétört a szivem, egy másodperc töredéke alatt a semmivé lettem. Tekintetétől ittasan álmodoztam tovább róla, álmomból nemtudtam felébredni, mert Nicolas Cage, egy pillantást rám vetett, és ettől az érzéstől még ma sem ébredtem fel.
