Kedves Mind!
Következő hétre a feladat:
1. A költő/író egy napja beküldött pályaművek közül folytatni egy kiválasztottat (lehet saját is), ha van kedvetek
2. A Kémek címmel írni egy regényrészletet vagy novellát vagy novellakezdemény. Beléphettek egy kém életébe vagy lehetnek ellenséges titkosügynökök a főszereplők vagy egy sci-fi is lehet, amiben robotok hallgatják le az embereket, minden megoldás ér. A megkötés annyi, hogy a címe az legyen: A kémek.
Akinek nagyon nem jön semmi ihlet, hozzáadhat egy r betűt a címhez és megírhatja a Krémek címmel a novelláját.
A költős művek itt találhatóak, köszi mindenkinek aki beküldött:
1.
Egy Iró, költő vagyok Spanyolországban. Egyedül álló férfi, aki jól keres az irásaival. Sok barátom van, sokat utazok, sok rendezvényre vagyok hivatalos, VIP tag- ként. Inspirációt, az utazásaim, és a kezeim között megforduló lányok adják.
Sok múzsám van, kedvenceim megszámlálhatatlan.
Az elegáns, de mégis hanyag estélyeken sok befolyásos emberrel találkozom.
A városban élek, de mégis a tengerpart a kedvenc helyszinem.
Ott csak úgy pörögnek az események, peregnek a percek, a sok túristázó élvezi a tengerparti partyt., a strandot, a beachet.
Legújabb költeményéből idéznék.
” Tőlem – Neked, egy kedves kedvenc tengerparti hableánynak!
Verőfényes napsütésben úsznak a habok között,
Lubickolnak a hullámok között.
A koktél mellé, nem csak fokozó,
De szomjúságot csillapitó.
Bár két pohár koktél után,
Megfogom a szörf deszkám.
Belekapaszkodom, és csobbanok a hullámokba.
Meglovagolom a hullámokat.
Közben kihalászom a kedvenc lányaim.
A Spanyol part hablányait.
A harmadik koktél után,
Elveszitem eggyensúly érzékemet,
És a habokban elveszem,
Az egyik legkedvesebb leánnyal
Vesszünk el együtt egy lélegzetnyi paránnyal.
A viz alatt nem lélegzem,
Csak szerelmemmel táplállak téged.
Te kedves hableány.
Befekszem a napernyő alá.
A deszkám leteszem a homokba,
Ez is csak egy “halálos iram”.
Este a pezsgő mellé rendelek, egy krémest is.
Legyen habos gazdagon.
Hajnali két óra, elfogyott a torta.
Elteszek egy szelet emléket.
A hab mámoritó, a pezsgő fokozó.
A napfelkelte annál csodásabb.
A hableány annál mámorosabb.
Eljött az idő, leteszem a tollat,
A hableány vissza kivánkozik a hullámok habjaiba.”
2.
Szomorú költő vagyok. Most kicsit álmos mert most keltem fel. Minden reggel az ora csörgésére ébredek. Szeretek koran kelni, de elaludnék ha nem csörögne az óra. Ezért be van állítva. Költő vagyok. Sikertelen. Még nem fedeztek fel, pedig idős vagyok. Igyekeztem sok verset írni. Ez nem számít. Mindig beküldöm pályázatra a verseimet. Legalább egyet, de még sosem nyertem. Egyetlen versem sem jelent meg. Nem vagyok elkeseredett csak szomorú. Mindenki azt mondja jok a verseim. Íme egy vers.
Szép reggel üdvözöllek. Te adod a nap melegét.
Itt állok megfürödve.
Reggel zuhanyoztam.
Mikor felébredek veszem a tollat.
Rögtön írok pár sort.
Köszöntöm a reggelt.
Öröm jár át egy újabb reggel.
Üdvözlöm a napot.
Üdvözlöm a reggelt.
Igy kelek fel minden reggel.
Meleg kávé és hideg tej találkozása.
Ez a reggel.
Ilyen és hasonló verseket írok. Igy kezdem a napom az író asztalomnál. Utana mennem kell a kávéházba. Ott találkozom a költő barátaimmal. Van köztük sikeres. Akiknek már több kötetek jelentek meg. Most egyik barátom megsajnalt és az egyik könyvében bele tett néhány versemet. Kedves tőle. Igy most itt a kötet melyben nekem is benne van néhány versem. A pillanat varázsa a kedvenc művem. Ez a címe. Ez a legrovidebb versem. Most végre tehat egy pár versem a barátom kötetében megjelent. Nem tudok örülni mert olyan furcsa. Nem az én kötetem. Mikor lesz saját könyvem. Ki tudja. Lassan nyugdíjba megyek és még nincs siker élményem. Most itt ülök a barataim körében. Ők boldogok. Mesélnek vidámak és kedvesek. Csak én ülök itt szomorúan. Lehet ez a baj. Nekem is vidámak kellene lenni. Akkor talán sikeresebb lennék. Nem megy. Egész életemet átitatja a szomorúság. Fiatal koromban is csak a mellőzöttséget lehetett átélni. Marci barátom eddig 12 kötetet jelentetett meg. Minden könyve elkelt. Minden példányt eladott. Persze hogy boldog. Mindig azt mondja nekem hogy a halálom után leszek sikeres. Hagyjam valakire a verseim és az gazdag lesz belőle. A gxerekeimre hagyom a verseim. Akkor legalább nekik örömet szerzek. Tehát akkor legalább ők boldogok lesznek. Ez vigasztal.
Elmúlás
Itt az élet vége eddig tartott az élet. Felravatolazva fekszem itt. A család és a barátok vesznek körbe.
Szép temetésem van. Sok virág és sok ember.
Szép beszédek hangzanak el.
Meg kellett halni hogy sikeres boldog költő legyek.
Vig temetés. Boldog emberek.
Kiderült szetettek.
Most itt a vége. Csendben maradt a képzet.
Többet nem írok.
Legyen ez a végzet.
Ezt írtam most. Igazuk lesz a halálom után leszek sikeres. Egyenlőre nem akarok meghalni. Nézzük az uj könyvet melyben 5 versem helyet kapott. Sikertelen könyv lesz. Majd a halálom után lesz sikeres. Addig a barátomnak is várnia kell. Van még idő. Tehát örüljek hogy ennyi versem megjelent. Megis jó hogy vannak barátok. Most megyek sétálni. Hátha kapok ihletett egy újabb vershez. Mai nap is ugyanolyan mint a többi. Nem történik semmi. Csupa szomorúság és unalom.
3.
Minden reggel korán kelek és kimegyek a teraszra, hátha látok valamit, ami megmozgat, hátha látok valamit ami megindít, ami inspirál. Ehhez képest most is itt ülök, fogom az üres kockás füzetemet, iszom a kávémat és semmi rím, semmi szó, semmi kép. Irodalmat tanítok egy középiskolában, 3 verseskönyvem jelent meg eddig, egy gyönyörű feleségem van (aki a gyönyörű kertészünkkel csal, de nekem is lenne mit mesélnem a saját részemről, ha akarnék) , 1 gyerek és az egyik szerepem közül a költő az egyik, a számomra legfontosabb, de most valahogy nem megy, 3 hónapja nem tudok írni, pedig szeptemberre van egy megrendelésem a kiadótól.
Élettelen reggelek,
hozzátok szólok most
ha nem jönnek a rímek
akkor is sok a narancslében a rost.
Botrány. Nem is értem hogy jelent meg 3 verseskötetem. Na jó, próbáljuk újra.
Élettelen reggelek,
rátok dőlnék teljes súllyal,
csak hogy érezzem, hogy valami fog,
megtart, ha nem bírok a búval.
Búval? Hát hogy. Attól még hogy valaki költő, nem muszáj mindig nyomorúságosan szomorú szavakat írnia, nem?
Élettelen reggelek,
megtöltelek titeket most színnel,
a szavakon átutazva
megküzdök a ténnyel,
hogy az életem nem sodródás,
csak én irányítok
a fejemben bármi lehet:
gondtalan medvebocsok,
felmosott utcamocsok,
mosolygó vakondokok…
Na jó, leteszem a kávét és elindulok futni, azt hiszem nem ez lesz az a reggel, amikor megírom életem versét. Nehéz súly ez, ha valaki költő, önmagamtól is elvárom, hogy mindig ugyanolyan ütemben és minőségben jöjjenek az alkotások és a kiadóm sem valami megértő a mosolygó vakondokokkal sajnos. Ki kéne találnom valamit, amitől lendülnék egyet, valamit, amitől ha nem is nyerném vissza a rímfaragó képességem, de legalább jobb kedvvel lennék jelenleg sikertelen költő.
4.
Az őszi falevelek lágyan zizegnek az Angliai kisváros hideg szellővel borzolt utcáin. Davidnek kibújni sincs kedve a meleg takaró alól, úgy érzi elhagyta minden eleje. Az ihletet nem tudja szabályozni, egyszer csak ott terem, hasít és teret nyer, aztán mintha soha nem is járt volna ott, ahol ő.
David barna göndör hajú kifejezetten jóképű 40- es férfi. Fura fazon, aki nem szívesen elegyedik szóba senkivel sem. A szomszédai is csak látásból ismerik. Tudják róla hogy életművész,de szívesebben mondják munkakerülőnek. Minden reggel kiáll a verandára kezében már 10 éve ugyanazzal a csorba kopott pöttyös bögrével és bámulja a az eső áztatta utcákat, mintha csak mély belső ürességét keresné a távolban.
5.
A mai alkalommal is versekkel foglalkoztunk, többek között:
Ti küldtétek
Ernest Hemingway: SOHA NE LÉGY SZOMORÚ
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
Sohonyai Attila - Mindenben te Az utcákon járok, körülöttem minden bűz, megszokott szag, s mikor mindezek közt édeset érzek; az az illat te vagy. Idomot és formákat markolok egész nap, egyik csúszós, másik folyik, vagy ragad. Valamelyiknek egészen lágy hangja van; olyankor tudom, abban az anyagban te ott vagy. S hazaérek mindezek után: hozzád. Minden helyen te, mindenhol ragyogás. Áradó meleg, dús ereje a komfortnak: mennyire, de mennyire; az otthon is te vagy....
Muhi János: Ugye, elviszel innen? Ugye, elviszel innen, Ha már itt nem jó nekem? Mikor elfáraszt végleg Az örökös küzdelem. Mikor társtalanul ér majd Minden hajnal. Mikor nem öröm már Se éjjel, se nappal. Mikor már nem használ Semmilyen vigasz. Mikor nincs érzelem S a szerelem sem igaz. Mikor már elhiszem, Hogy nincs már itt helyem. Mikor már nem hisz Senkinek a szívem. Amikor elhiszem, Hogy én vagyok a rossz. Mikor a lelkemben Érzem a gonoszt. Amikor mindegy, Hogy mi vár még rám. Amikor úgy érzem, Hogy nincsen már hazám. Mikor a félelmem Elnyom minden érzést. Mikor már nem áll el A szívemben a vérzés. Amikor itt már Nem ember az ember. Ugye, elviszel majd Utoljára egyszer. Oda, ahol talán Én is boldog leszek. S felszárítod végleg A keserű könnyeket. Hol nem vár több fájdalom És árulás rám. Ugye elviszel innen, És vigyázol majd rám? Sohonyai Attila - Mindenben te Az utcákon járok, körülöttem minden bűz, megszokott szag, s mikor mindezek közt édeset érzek; az az illat te vagy. Idomot és formákat markolok egész nap, egyik csúszós, másik folyik, vagy ragad. Valamelyiknek egészen lágy hangja van; olyankor tudom, abban az anyagban te ott vagy. S hazaérek mindezek után: hozzád. Minden helyen te, mindenhol ragyogás. Áradó meleg, dús ereje a komfortnak: mennyire, de mennyire; az otthon is te vagy....
Bene L. Krisztián Reggeli csók💞 Mikor reggel egy csók, halkan reád lebben, s érzed nem vagy már a magányos szerepben. Szemeid nehezek még, nyitni alig kész, s megsimogat lágyan, egy oltalmazó kéz. Ágyad mint a kismadárnak megépített fészek, simogatás csókkal... mint álombeli mézek. Egy álombeli trilla, megvalósult éden, az ébredésnek peremén, s annak bűvöletében. Szemeid kinyílnak, s hinni alig mered, hogy megtartotta a sors, az igaz szerelmedet. Álmos arccal mosoly, s a tekintet mi kincses, marasztalni vágyó, minden szava bilincses. Keze simogató, hangja nyugalmat áraszt, s így tart néked életen át, erős lelki támaszt. Ölelni kezded halkan, s beül világod szépül, szerelmed ragyog ott benn, a legszebb lelki ékül. Mikor ezt mind meg is éled, s megtartod ahogy kell, megbecsülve most, s a múló évekkel. Nem csak reggeled lesz, nem csak este marad, nem csak a lelked ér célt, s nem is csak a szavad. Nem csak a jó érint meg, lesz baj is, úgyhogy ne keresd, lesz még árnyék s napsütés, de te csakis őt szeresd. Mikor reggel egy csók, halkan reád lebben, az élet hagy repüljön, nem is mehetne szebben