Kedvesek!
Íme a feladat jövő hétre:
Adott egy főhős, akinek pocsékul indul a napja, összeszedtük milyen sújtások érik:
– az ébresztőjét nem hallja meg, ezért tovább alszik, mint kellene neki
– a szemét alig bírja kinyitni, annyira álmos
– elromlik a tea/kávéfőzője
– a macskája lepisili az ágyneműt, amit pont tegnap cserélt ki tisztára
Szóval na, elég indoka gyűlt össze, hogy felhívja a főnökét és kérjen egy szabadnapot.
1 órával a főnökös telefonhívás után becsönget hozzá a legjobb barátja, aki fel szeretné dobni.
Mikkel próbálkozik? Elmennek valahova? Rendelnek kaját, főznek, étterem? Sikerül felvidítani a barátot vagy a nap végére már mindketten szomorúak lesznek?
Hajrá!
A mai alkalommal megnéztünk egy novellát:
https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/harag-anita-en-lehetnek-berlin.html
és olvastunk verseket:
ESIK AZ ESŐ — Kosztolányi Dezső
Camille Mauclair
A lomb elernyed,
künn a sövény mentén a víz világol;
a könnyű zápor
vesszőzi az erdőt s a kertet.
A kerítésen alvó, szürke ég.
A zöld zsalu a vízben tükröződik.
Alig hallhatni a vihar neszét,
s hull-hull a lombról szerteszét,
egész a földig
zokogva síró szürkeség.
Hét óra. Az ég szelíd arany.
A táj a ködbe olvad szótalan.
A csönd remeg, most minden hallgat,
a rozsda-szín kert nyugovóra tér,
a búcsúfényben még kigyúl egy ablak. . .
S az Isten éje jő, a néma éj.
Ó lágy eső s te csend csodája,
uralkodj fáradt lelkemen,
jöjj esős, csendes sejtelem.
Minden békítő feledés.
Minden mély, álmos éjbe vész.
Már a sötét erdő se fél.
És én kinézek s hallgatom a csendet,
és elpihen a szenvedély,
és bámulok, akár egy néma gyermek.. .
Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad
Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.
Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.
A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.
Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.
Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.
Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.
Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.
Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?
Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.